V. Fejezet ~Goodbye, Hungary! Hello Florida!

Sziasztok!!!! Bocsi a késésért (ismét), itt a rész! :) Remélem bejön! ;)Pusszantás, Pupp.Ja és köszönjük a 8 kommentet + a 2.díjunkat!!! :)

-... Azt kívánoooom... Azt kívánom, hooogy...-gondolkoztam hangosan.
Kinyitottam az egyik szemem, csakhogy utánozzam az ilyenfajta tipikus filmjeleneteket és egyszerre összetört bennem egy világ... Az órám... 00:01-et jelzett... Bahh... Ez szuper. Floridába költözöm, és az utolsó "magyar" éjszakámon véletlenül felébredek pontban éjfélkor, de addig gondolkodom a kívánságon, hogy végül vált a ketyegő és már "óra:egy" lesz. Jaj, de béna vagyok!Azt akartam kívánni, hogy ne történjen meg az álmom. Uppsz, ezt nem lett volna szabad elmondanom... Mindegy, ennek már úgy is lőttek...

*  *  *  *  *  *  *  *

Ötkor keltem, hogy legyen időm egy utolsó magyar hajmosásra, manikűrre, pedikűrre, fürdésre, bő percek tökölésre a ruhák felett, amit drága őseim kérése ellenére nem készítettem ki, mielőtt végleg összecsuktam volna a... sokadik bőröndömet. Tehát egy  óra alatt készen is lettem és végül, de nem utolsó sorban felhívtam egy utolsó (több utolsó) hívás erejéig a nyagyiékat és persze Lolát is:
-Ki vagy és mit akarsz ezekben a hajbali órákban?! - hallottam Lo fáradt hangját. Szinte magam előtt láttam, ahogy félig nyitott szemmel, komótosan tartja a füléhez a telefonját, úgy, hogy az bármelyik pillanatban kicsúszhat drága barátnőm keze és füle közül. Az elképzelt látvány nevetésre késztetett, mire a vonal tulsó végéből is valami röhögés féle hallatszott.
- Nem sokára repülünk...-kezdtem.
-ROZI!!! A jó Isten áldjon meg, gyere már!! Ha nem jössz most azonnal, felküldöm az öcsédet!!! - ordított a földszintről papa. Felküldi Samut?! Ez fenyegetés akart lenni?! - Ne haragudj, Lo, de mennem kell!! - egy hosszas búcsúzkodás után, lerobogtam a lépcsőn, csomagjaimmal együtt, mielőtt papa ígérete bebizonyosodott volna.

A repülőgép 10:30-kor indul, ezért a papa 8:45-re a reptéren akar lenni, tanulva a párizsi utazásunkból, ahonnan hazafelé jövet sikeresen lekéstük a gépet, mert az este 11-kor induló repülőhöz 11:30-kor értünk oda... vagyis a hűlt helyéhez. Samu megigértette szüleinkkel, hogy ha sikerül 8:30-ra odaérni, akkor még megreggelizhetünk a LEROY kávézóban.

Sikerült.
A repjegyünk valamiért olyan normálisan lettek megvéve, hogy még véletlenül se ülhessünk egymás mellett, semmiféleképpen se tudjunk hülyülni a bratyókkal, szóval a jegyeink a lehető legszétszórtabban voltak elhelyezve... Két mellettem ülő útitársam egy mogorva hetvenes német mami, meg egy (az akcentusát nézve) amerikai kortárs srác, aki sejtem, hogy valódi floridai (ha már oda megy) gengszter, flegma, rohadt helyes (!!!), zenét hallgat, hipermárkás fejhallgatóval, és biztos nagyon izmos is, bár ez csak a képzeletem szüleménye, nem volt hozzá szerencsém...

Az út első két órájában elfoglaltam magam, Ipod, olvasás, rajzolgatás, az új élet elképzelése, stb. Egyszer minden jónak vége szakad, elkezdtem iszonyatosan unatkozni. Idősebb útitársam felé valamiféle beszélgetést próbáltam indítani, de egy hét perc után sajnos kifulladt. Mármint a kommunkációnk. A néni még bírta egy darabig, aztán bealudt. Én is pihentem kicsit, már amennyire egy utazó repülőn tudok, aztán felmérve a helyzetet, miszerint a német alszik, a helyes fiú meg úgy hallomkikapcsolta a kütyüjét, úgy döntöttem az utóbbinál is bepróbálkozom. Jó kis tervet eszeltem ki, felhívom magamra a figyelmet. Először elkezdtem rugdosni az előttem ülő székét, aki többször is hátra nézett, de szerintem azt hitte, biztos dilis vagyok és így vezetem le a légi-stresszt, majd hápciztam (próbáltam valódit) egy hatalmasat és zspi után kapkodva párszor meglöktem "véletlenül" a helyes srácot. Nem zavartatta magát, eltehénkedett az ülésén, mondhatni átlógott már az én karfámra, mire én elkezdtem előre-hátra hintázni beleütközve a könyökébe. Az feledésembe merült, hogy mögöttem ül a papa, rám is szólt, hog yne produkáljam magam, miért hozok rá szégyent. Diszkréten visszafordultam menetirányba, szerencsésen, de nem direkt, nekiütődtem a srác vállának, mire ő nemes egyszerűséggel elröhögte magát. Uhh... Kezdett picit kínos lenni.

A stewardess-ek által hozott Cappy almalével véletlenül leöntöttem a térdemet, így a fiútól kellett elkérnem a szalvétáját, aki ismét jót szórakozott rajtam. Jaj, de ciki...

Floridai idő szerint negyed 7-re már ott is voltunk. Leszállás közben rá lehetett látni a gyönyörű tengerpartra, néhol icike-picike pöttyökként járkáltak az emberek. Éltem a lehetőséggel, magamban lementem 3 évesre, azt játszottam hogy "Huúúú óriás vagyok és megeszek mindenkit! Muhahahahahaaa...!!!".

Beni már a reptéren jó csajok után vadászott, megígértette velem, hogy folyamatosan írom a floridai "szerzeményeit" név szerint, körülbelüli mellbőséggel. Nah, ahogy őt ismerem, lesz dolgom bőven. Kis nőcsábász...

Első állomásunk egy feeling-es gyorsétterem volt, nem messze az airport-tól, majd egy taxiba beülve hajtás....az új házunkig... legalábbis azt hittem! Öt perc kocsiút után megérkeztünk, elhagyva a járművet egy hatalamas és gyönyörű házat pillanthattunk meg. És rákellett jönnöm, hogy ez egy apartmann, amiben a bútoraink megérkezéséig lakni fogunk. Kicsit elszontyolodtam, de aztán..Wow. A külső megcsodálás után következett a belső kémlelés. Olyan volt, akár az ilyen puccos filmekben, de be kell valljam élőben jobban tetszett, mint a filmekben, de talán csak irigy voltam, hogy nem élhettem ezt át. Első utam a konyha részlegre vezetett : tipikus amerikai konyha. Ezen nem csodálkoztam, mivel ez itt Florida. Megpillantottam a tele pakolt hűtőt.... Ez azért fontos, mert falánk kis családunk központja itt található. A szobákban még semmi sincs, csak fehér falak és ennyi. A bútorokat két nap múlva hozzák, addig bírnunk kell a barátságtalan légkört, azaz nem is, mert közös megegyezés szerint mi fogjuk kifesteni a falakat, színes graffiti pacák díszelegnek rajta már holnap este remélhetőleg. A gyerekszoba, pont ahogy megálmodtuk, egybenyílik, egy légtér, de mégis külön van. A gyerekeké a tetőtér, fürdővel, nappalival, de a szülőknek is külön rezidencia,a földszint eg yleválasztott rész, nekik is fürdő külön terasz, nagyon romantikus. Tiszta álom életem van - gondoltam : szerető család, csodálatos legjobbbarátnő (aki most jópárezer kilóméterre van most) és egy csúcsszuper ház! Azt hiszem kezdem imádni az "új" életem...