VI. Fejezet ~ What the shit ?!

Sziasztok ! :)
íme meg is érkeztem a következő fejezettel, és ezentúl tényleg próbáljuk majd hetente hozni részt ! Megint csak sajnálom a párnap késést és, hogy megvárakoztattalak titeket (?).
Köszünjük szépen a 8 kommentet éééééés a 4 feliratkozót ! Wow, négy egy csapásra ? :) Nagyon köszönjük Andi, Dóri, Kicsi Boo és CaffRebeka ! :) ♥ Ja, és mindenkinek kellemes húsvétot és jó szünetet kívánok ! :)
Na, de most jöjjön a rész ! Remélem tetszeni fog
with love, Covergirl' (A~)

 

Reggel...azaz délután komótosan keltem ki az ágyamból, de akkor rájöttem, hogy itt vagyok Floridában és villám gyorsasággal kipattantam a paplan alól, ami miatt egy ideig csak fehér foltokat láttam, fejzúgás mellett. Miután "kijózanottam" , elkezdtem a bőröndömben kutatni valami szimpla itthoni ruhát (rövid, melegítógatya; ujjatlan top) és lementem a földszintre. ( két emeletes hotel szoba kerttel..nem tudom honnan van a papának ennyi pénze, de néha adhatna belőle...) Odaugrándoztam szeretteimhez és hátulról mama derekát átölelve, egy puszit nyomtam az arcára, így tettem a papával is, majd Samut az ölembe kapva őt is megölelgettem. Mama igencsak furcsálta viselkedésem, és szerintem magában feltette a kérdést, hogy hoztam e maggammal egy felest és, hogy abból mennyit ittam tegnap este.

-Nocsak, de jó kedve van valakinek ! - jegyezte meg papa, még gyanakvóbban méregetve. Én csak felnevettem és biztosítottam őket, hogy nem vagyok részeg, csak egyszerűen jó abban a tudatban felkelni, hogy itt vagyok Floridában és 15 ágra süt a nap. És ezt valóban így is gondoltam, nem adtam az álszentet, hisz nem vagyok olyan.

Mivel bútorainkat még nem hozták akkor meg, kint ettünk a kertben (hatalmas, gyönyörű, zöld gyepes kert) egy pokrócra letelepedve. Természetesen előtte kihordtuk a kajáinkat (csak kiflit meg tejet hozdtunk magunkal és bevásárolni még nem volt alkalmunk) , majd elfogyasztottuk azt. Mindenki csendben ült, a gondoltaiba merülve és így ez még hangulatosabbá tette környzetbeli étkezésünket. Magam is fejemet ide-oda forgatva nézelődtem, s gyönyörködtem a tájban, de aztán hirtelen rájöttem valamire. Ez nem az én stílusom ! Én vagok az a lány, aki vagy állandóan beszél, vagy úgy bambul, hogy alig lehet felébreszteni a nagy bámészkodásból. Már kezdtem azt hinni, hogy megőrültem, de azzal a gondolattal nyugodtam meg, hogy, lehet, hogy Florida ezt hozza ki belőlem a nyugodtságával. Nincs rohanás, se siettség és ez így pont jó.

Nem sokkal később, Beni vánszorgott ki hozzánk, mert neki is vészjelzéseket küldött a gyomra, miszerint fél napja nem evett. Hát, igen, egy valaki alszik nálam tovább és eszik nálam többet. Ez nem más, mint Beni.

- Cső ! - ásította az előbb említett testvérem, úgy, hogy láttuk az egész fogsorát. Szegényt nagyon meggyötörte a repülőút ! Köztudott, hogy a családunkban mindenki utál repülni...na, jó Samu szeret, de szerintem már nem sokáig, hisz 6 évesen még nem gondolja végig az ember, hogy mi lesz ha lezuhan a gép, de persze ez nem is baj egy ilyen kisfiúnak. Beni is helyet foglalt köztünk mad elvéve egy kiflit majszolni kezdte. Papa látva, hogy az itt tartózkodó családunk összes tagjai immár egy körben összegyűlt, izgatottan leporolta tenyerét. Ajaj, ezt akkor szokta csinálni, ha valami nagy bejelentésre készül...és tapasztalatból tudom, hogy azokkal én sosem járok jól.

-A következő, amit mondani fogok, Rozira és Samura vonatkozik ! Szóóval, tudom most kiköltöztünk Amerikába, azonban ez nem azt jelenti, hogy ti felmentést kaptok az iskola alól. - vezette be mondanivalóját. Igen, ezt eddig is tudtuk, de mégis egy kis szorongás járt át. Én ?! Egy floridai suliban ?! Ha az ilyen amerikai tinikről szóló filmeket veszem példának, nem szívesen járnék egy olyanba...- Így keresgélni kezdtük a mamával és szeríntünk megtaláltuk a megfelelő iskolát nektek, mégpedig a F.I.S.-t. - értetlenül néztünk rá. A halba fogunk járni, vagy mi ?! A fish az a hal angolul, nem ? - Ne vágjatok ilyen fejet ! F.I.S., azaz Florida International School. - Samu még mindig kérdőfejet vágott, ezért a mama fülébe suttogta magyarul, hogy mi az.  Arra se gondoltak a szüleim, hogy Samu annyit se tud angolul, mint én ?! - Ide járnak magyarok is, mivel ez egy nemzetközi iskola és minden bevándorlót befogad... - "Bevándorló...?" Bevándorló vagyok ?! Zsír, így még sosem hívtak ! Az is feldobta a kedvem, hogy nem én leszek az egyetlen "made in Hungary", azonban papa következő mondata miatt, hamar elszállt a jókedvem - de sajnos kettőtök közül csak Samu osztályában van ilyen.

Hát, ez nagyon jó ! Persze, hogy csakis én lehetek ilyen mákos ! Mindegy, legalább Samunak talán így könnyebb lesz.

                                                          * 6 nappal később *

Izgatottan szálltam be a taxiba, mivel ma végre haza megyünk ! Haza, az új otthonunkba ! Nagyon vártam már ezt a napot ! Megvártuk amíg a papa a taxissal bepakolja a csomagtartóba a bőröndöket és már indulhattunk is a házunk felé. A kocsiút csendesen telt, én csak bámultam ki az ablakon, vagy az eget, vagy a gyönyörű házakat kémlelve és találgattam, hogy vajon melyik lesz a miénk. Egyszercsak leparkoltunk, de csalódnom kellett, mert csak egy piros lámpa akadályozott minket a haladásban. Az említett tárgy zöldre váltott, így hajthattunk tovább.

-Már közeledünk ! Innentől csukjátok be a szemeiteket ! - mondta a papa. Úgy tettünk, ahogy mondta, és nem is bántuk meg, ugyanis pár perc elteltével remegő kézzel ki is szállhattunk a járműből. A papa fizetett, majd jelezte, hogy kinyithatjuk a szemünket. Gyorsan kipattintottam őket, ami a lendülettől akkora lett, mint egy tenisz labda és akkora is maradt, mikor megláttam a házat. Csak wow és wow és..wow ! Eszméletlenül nézett is, egyből elnyerte a tetszésem. Berontottam az új lakóhelyünkre és közel voltam ahhoz, hogy elájuljak...én ilyenbe nem lakhatok ! OMG ! Nagyon zsír ez a ház !!! Csak ámultam és bámultam, majd elhatároztam, hogy bemerészkedek. Lehet, hogy nem kellett volna, mert ismét az ájulás kerülgetett. Kezdem azt hinni, hogy Florida a lehető legjobb dolog, ami valaha is történt velem.

Mivel már egy pár napja itt rontjuk a levegőt, eszembe jutott, hogy illendő lenne üdvözölni a szomszédokat...bár ne lennének ilyen szuper jó ötleteim...Mindegy, mindent a maga ideében. Szóval, elújságoltam tervemet a mamának, aki ugyancsak lelkesen fogadta és egyből invitált egy kis almáspitét sütni, hisz nem állíthatunk be csak úgy üres kézzel...meg persze az amerkikai filmekben is mindig ezt csinálják. 2 óra elteltével már frissen gőzölgött (tud egy süti gőzölögni) a fincsi pite. Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne faljam fel az egészet, de végül sikerült úgy elterelnem a figyelmem a finomságról, hogy felmentem valami normális göncért kutatni plusz le kellett mosnom a fejem, mivel drága kisöcsém igazán viccesnek találta, hogy belenyomja a nővére fejét a lisztes tálba. Berontottam a fürdőszobába, mire a bátyám kiabálni kezdett, hogy éppen zuhanyzik, de nem zavartattam magam, levakartam a képemről a lisztet, ami a víz hatására igencsak furcsa állagú lett. Miután újra tiszta volt az arcom, bementem a kis birodalmamba és átöltöztem az otthoni ruháimból, mert mégis csak civilizált emberekhez ruccanunk át. Lerobogtam a lépcsőn, jelentettem feladataim sikeres elvégzését, és már indulhattunk is. Csak mama meg én sétáltunk azon a nyugalmas rövidtávú úton. A ház elé érve, mama csöngetett. Sehol senki. Csengettünk mégegyszer. megint sehol senki. Már készültünk volna haza, amikor az ajtó kinyílt, én pedig hátra kaptam a fejem. Neeeeee, hogy lehetek  ilyen szerencsétlen ? Átok űl rajtam, érzem. Az ajtóban nem más álldogált, mint a helyes srác a repülőről. A fiú  amint felismert, lehajtotta a fejét, mert nem akart illedelmetlenül a képembe röhögni.

-Ki az, fiam ? - hallottunk egy női, csillingelő hangot. Jóképű hercegünk, továbbra is a cipőjét bámulva intett az anyjának (?), hogy menjen oda.

-Jó napot ! Mi vagyunk az új szomszédok, és gondoltuk köszöntjük az újdonsült szomszédjainkat ! - mosolygott kedvesen mama és átnyújtotta a süteményt. - A nevem Dia, ő itt pedig a lányom, Rozi. - nyújtotta a kezét, a nő pedig szintén őszinte mosolyra húzva a száját kezet fogott vele, majd velem és természetesen így tettek velem is, bár a srác ismét röhögőgörcsöt kapott, mikor rámnézett, nekem pedig égett a fejem rendesen. A bemutatkozás alapján megtudtam, hogy a helyeske neve Beck, és az igazán aranyos anyukája pedig Jenna. Beinvitált minket, majd leülve a kanapéra a két szülő beszélgetni kezdett, mi gyerekek meg csak csendben hallgattuk. Egy idő után mama és Jenna közös témára akadtak, így egymás  szavába vágva elvonultak valahova, gondolom a közösen szertett tárgy közelébe. Zavartan körbe néztem és megjegyeztem magamnak, hogy nagyon szép a házuk, akárcsak a miénk, de lehet, hogy itt Floridában mindenkinek ilyen álomháza van. A fiút is óvatosan és persze igyekezve diszkréten jobban végig mértem, majd nagyot nyeltem, mert rá kellett jönnöm, hogy szexibb, mint az emlékeimben.  Szerencsétlenül éreztem  magam csak úgy üldögélve a nappaliukban, ezért esetlenül kimondtam, ami a legelőször eszembe jutott.

-Ez vicces. - mondtam ki és már meg is bántam, mert Beck felkapta a fejét a telefonjából (addig azt bújta) és értetelenül nézett rám.

-Mi ?

-Áááh, semmi - füllentettem, és óriási szerencsémre Becket nem izgatta túlságosan a dolog, úgyhogy leszállt a témáról.

-Tudod...-kezdte néhány perc csönd után - szerintem az vicces, hogy kábé itt ülünk fél órája síri csendben - húzta óvatos mosolyra a száját.

-Ja. - csak ennyit bírtam kinyögni, Beck pedig elnevette magát.

-Honnan jöttél ? -kezdeményezte a beszélgetést.

-Magyarországról. - válaszoltam. - És te ? Ja, hülye kérdés, tuti floridai vagy.

-Miből gondolod ? Bradfordból költöztem ide az anyámmal, mikor elváltak. 5 éves lehettem. - avatott be származásásnak történetébe.

-És hol az apád ? - ahh, de hülye vagyok, ilyet nem illik kérdezni - ne haragudj, nem vagyok túl diszkrét...- húztam el a számat.

-Bradfordban. Szerencsére. Nem ok nélkül váltak el a szüleim...- motyogta kínosan.

-Sajnálom. - bólintottam. Szörnyű lehet, ha valakinek a két őse nem él együtt.

-Kösz. Amúgy...ha már itt tartunk, hol a te apád, ha szabad ilyet kérdeznem ? - ráncolta össze a szemöldökét.

-A két fiú tesómmal van odaát, nálunk. - Becknek felcsillant a szeme és kért, hogy meséljek a családomról, amit én készségesen teljesítettem neki.

-Hmm, van 3 fiú testvérem meg egy féltestvérem, aki egy színésznő Hollywoodban...összesen kétszer találkoztam vele.

-Valóban ? Hogy hívják ? - érdeklődött.

-Nagyon meg fogsz lepődni. Úgy értem nagyon nagyon nagyon nagyon.

-Egyre kiváncsibb vagyok. - húzogotta a szemöldökét.

-Nem mondom el ! Muhahahaha ! -röhögtem. Kizárt, hogy elmondjam neki, még jobban hajtana a "nővéremre", mint rám...már ha rám hajt egyáltalán. Mamáék nemsokár teljesen kibeszélve magukat tértek vissza a nappaliba, így búcsút vettünk a szomszéd femilitől, és haza mentünk. Fáradtan zuhantam az ágyamra és el is nyomott abban a percben az álom.

                                                                   * * * * *

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét is, és talán eddig csak egy nyaralásnak könyveltük el ezt az utazást, azonban  ma reggel 7-kor (!) papáék üdvözöltek minket a való világban, miszerint irány a suli. Reggel különösen nyűgös vagyok, de amikor ezt meghallottam, visszavetettem magam a jó puha párnáim közé és belekapaszkodtam az ágyrácsba. Hogy erre miért volt szükség ? A következő percben kiderült...