II. Fejezet ~ Friends forever

Hello ! :) Köszönjük a kommenteket nagyon ! :)
Pusz, A~ & Pupp.

-Gyerekek, nagy bejelenteni valóm van számotokra !- hangzott a fejemben a papa hangja. Vajon mi az ? Eddig nem voltak itthon ilyen nagy bejelntések, kivéve mikor a legnagyobb bátyám eljegyezte a barátnőjét. Lerobogtam az emeletről Samuval és a nappali felé vettük az irányt, ahol már ott ült papa és mama. Nem tetszett valami....papa mosolygott. Ajaj ha a papa valaminek örül az nekem nem sok jót jelenthet...

-Na...? - ugrált a kanapén 6 éves kisöcsém.
-Nos...- kezdett bele apám - A helyzet az, hogy remek állást kaptam egy kórházban..
-Ez a nagy bejelentés ?! - szóltam közbe.
-Ha hagynád, kislányom, hogy befejezzem - nézzett rám szúrósan és a következő mondatában beigazolódott balsejtelmem. - Szóval kiváló munka lehetőseget kaptam Floridában - mondta széles mosollyal az arcán, bennem pedig megállt az ütő. Hogy mi ?!
-Ugye csak viccelsz ?! - röhögtem fel erőltetten.
-Nem, miért ? - mosolygott zavartan papa. Én meg teljesen elvesztettem a fejem. Hogy mi ?! Én ?! Floridában ?! Egy másik kontinensen éljek ?! Na, ez nekem sok(k). Mamáék fürkészve figyelték reakciómat, hátha mondok valamit, de nem jött ki hang a torkomon.
-Éljen éljen - örvendezett Samu. Persze neki könnyű lesz, mert ott kezdi a sulit, de rám nem gondolnak ?! Hogy a magam 16 évével egy teljesen új, számomra szokatlan környezetbe kerüljek, ahol már mindenkinek meg vannak a barátai...Mikor sikerült valamennyire "lenyugodnom", gyorsan felmentem a szobámba és becsaptam az ajtót. Elterültem az ágyamon és csak bámultam a plafont. Ezernyi gondolat kavargott a fejemben, de hirtelen az az egy jutott eszembe, amitől elszorult a szívem és még elviselhetetlenebbé tette a tényt, hogy Floridában fogok élni : Lola.
                                                                   * * * * * * *

Reggel, mikor kikászálódtam az ágyból, első utam a fürdőbe vezetett. Percekig áztattam magam, majd egy törölközőt magamra csavarva a szobám felé vettem az irányt. Nem volt kedvem a tükörbe nézni, sejtettem, hogy festhetek. Mármint nem sírtam meg ilyesmi..csak álmatlan éjszakám volt. El kell mondanom Lolának. Személyesen. Hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztem, magamhoz kaptam a telefonom, majd köszönés nélkül kirontottam a bejárati ajtón és Loláék háza felé siettem.
Nagy levegőt vettem és becsöngettem. Legjobbbarátnőm nyitott ajtót letörölhetetlen mosollyal az arcán.
-Szia Rozii ! - ugrott a nyakamba - Gyere be !
Illedelmesen köszöntem az anyukájának,ezután felmentünk az emeletre, házigazdám szobájába.
-Na, minek köszönhetem látogatásodat ? - kiváncsiskodott.
-Hát..hol is kezdjem..- megköszörültema torkom - Floridábafogunkköltözni - mondtam ki egy szuszra. Lola arca elsötétült és csak hosszú percekig bámult, majd ennyit bírt kinyögni :
-Mi ?!
-Apám elfogadott egy munkalehetőséget Floridában, amiért most a legnagyobb mértékben neheztelek a szüleimre...
-De..nem hagyhatsz itt ! - tört ki Lolából a zokogás.- te vagy a legjobbarátnőm ! Mit kezdjek nélküled ? Nem ! Nem ! Nem engedem ! - kiabálta és a nyakamba borult.
-Sajnálom. Nekem is nagyon nehéz Lola !
-Igazad van, ne haragudj ! Nem kellett volna így kiborulnom ! Csak...nem tudom mit fogok csinálni nélküled,Rozi. Nagyon félek ! Iszonyatosan fogsz hiányozni !
-Te is nekem ! -öleltem meg jó szorosan.

Elhatároztuk Lolával, hogy minden percet együtt töltünk amig még lehet,szóval megbeszéltük, hogy ma náluk alszom és tartunk egy csajos napot. Természetesen első utunk a legközelebbi plázába vezetett. Mindketten imádunk soppingolni ! Vettünk ruhákat, sminkcuccokat és természetesen az elmaradhatatlan : bakancsot. :D Miután kijárkáltuk magunkat a bevásárlóközpontban, haza mentünk Loláékhoz. Nagy smink-, film- és palacsintapartiba fogtunk. Telezabáltuk magunkat csokis-meggyes palacsintával ( ez a közös kedvencünk ), majd az újjonann vett make up cuccokkal kifestettük egymást. Nagyon jól éreztem magam és még csak belegondolni is fájt, hogy mennyire fog hiányozni az én drága egyetlen legjobbarátnőm.

 

I. Fejezet ~ Life is beautiful

-Wáááááá!!! Sziasztook!- örültem meg nap elején barátnőimnek a suliban.
-Csáo csajsziii!-ugrottak a nyakamba.
-Képzeljétek, tegnap olyan fazonnal találkoztam, halljátok, segítettem átmenni az úton egy néninek erre meg kiszáll a kocsijából és elkezdi, hogy " No lám, a cicuskám segíteni is tud?..."-én erre csak néztem aztán gyorsan elhúztam, erre visszaszáll a járműbe és rátehénkedve a dudára elhajt mellettem. Fuuuu.... Kicsit ciki volt. Mindenki engem nézett...-háborodtam fel.

-WTF? Mégis hogy képzeli? Mi az, hogy "cicuskám"? Ez tuti be van dilizve....-csatlakozott Saci.
-Pfff.... Ez kész...-így Lola.
-Ja kicsit gáz volt... De viszont utána elmentünk családilag forró csokizni és annyit röhögtünk, hogy az nem igaz....
-Én ezt nem értem... Engem a szüleim állandóan cseszegetnek, nevetgélni velük meg képtelenség, te meg itt szakadsz a röhögéstől a szüleiddel...Mit tudsz, amit én nem?-értetlenkedett Saci.
-Nagyon megértőek és kompromisszumképesek vagyunk egymással, így viszonylag jó kapcsolatot ápolunk. A legfőbb hogy imádjuk egymást....-válaszoltam.

                                                                        * * * * * * *

-Ó basszus máris becsöngettek?-elégedetlenkedett Lola.
-Ja.... nemáá'... nincs tk-m meg házim se nagyon...-lombozódott le Saci.
-Odaadjam amíg nem jön tanár? Másold le nyugodtan...-segítettem ki.
-Jó reggelt gyerekek! Tegnap megkértem a takarítónéniket, hogy ne jöjjenek hozzátok takarítani, mert akkora kupleráj volt, hogy úgy gondoltam rászánom az óra negyedét arra hogy ti söpörjétek és mossátok fel a termet, majd a szekrényetekben rakjatok rendet, mert az osztályotokban hatalmas disznóól létesült a tegnapi kréta -és egyéb dolgok dobálása következtében.-kezdte az órát a töri tanár.
Ezt a mondatot természetesen pfujogás és öklendezés díjazta. Jól kezdődik az óra....

-Na, ki hova megy délután? Csinálhatnánk valami csajos bulit a nap hátralevő részében... -kérdezgettem a nőstény-csapatot.
-Háát... Szerintem veled tartok...
-Éniiis!!!
-Úgyszint'!
-Oké, mehetnénk mondjuk hozzánk....-gondolkoztam hangosan -Samu lesz csak otthon, majd ő is beszáll ahol tud...:D
-YEAH! Indulááás! -nyávogták gépiesen egyszerre.

                                                                       * * * * * * *

Martin Solveig szórakoztatott minket Hello című számával a Főtéren, idétlenül táncikálva nevetgélve szálltunk fel a hévre, majd itt is tovább hülyültünk... Még jó, hogy feltűnésmentesek voltunk...
Haza érve mamát is otthon találtuk, épp' sütit sütött, amit sikerült mind felzabálnunk. Utána filmnézés következett, majd nagy kihangosítón zene, először romantikus majd bulizós őrültködős számokkal. Annyit táncoltunk, hogy az összes kalóriát leégethettük magunkról...

Este, olyan 8 felé haza érkezett családom nagy része, így a barátnők is szépen lassan hazaszállingóztak.
Amikor a családfő is hazajött, egy sport és gépezési idő után mindenki felment a saját szobájába átgondolni a mai napot, tanulni, hogy hétvégén ne kelljen vagy ilyesmi. A nagy csöndet édesapa törte meg, szinte zengett a ház a kisebb kiabálástól is amit nekünk, gyerekeknek címkézett:
-Gyerekeek! Nagy bejelenteni valóm van számotokra!

Prológus

Az eddigi átlagos életet élő Rozinak befellegzett a magyarországi élete. Az édesapja, aki orvos, jónak ígérkező munkalehetőséget kapott. A gond csak ott van, hogy a napsütötte Floridában. Rozinak itt kell hagynia a suliját, a barátait, de leginkább legjobb barátnője távolléte szomorítja el. Új kihívásokkal teli élet várja új otthonában, ahol találkozik egy titokzatos fiúval, aki talán az eddig szingli nők táborát erősítő Rozi szívét is elnyeri... Megtud-e békélni új életével?