III. Fejezet ~ Not bad

Wow, köszönjük a  9 (!!!) kommentet, nagyon örülünk neki és reméljük, hogy nem fogunk csalódást okozni! :) Jó olvasást ! :) Puszantás, Pupp. & Anna~

Loláéktól hazaérve elmosódott smink-maradékokkal és egy halom ruhával léptem be a kertkapun. Nagyon nagyon jól éreztem magam, egyre jobban undorodtam a tudattól, hogy majd Floridába kell utaznom. Ott vannak a barátaim, Lola, a suli, az edzés és az egész eddig itt töltött életem...A gyökereim... És mi lesz egyáltalán a nagyszüleimmel? Majd ők is velünk jönnek vagy mi? A mamáék erre nem gondoltak, hogy a szüleik is élnek még, és szükségük van a családra? Ez kész....

Mivel nem találtam a lakáskulcsomat, úgy döntöttem rákönyökölök a csengőre, hátha meghallja valamelyik kedves családtagom, legrosszabb esetben a takarító néni. Ajtót nyitottak, de nem láttam a mama arcán azt a kicsattanó örömöt, amit eddigi találkozásainkkor, inkább megvetést, lenézést és mérhetetlen haragot észleltem. Életem első veszekedése a szüleimmel? Nemáá', hogy megtörjön a jég... Eddig kamaszkorom ellenére még sohasem veszekedtünk...Uff... remélem nem lesz semmi. Sejtésem beigazolódott, szemük tüzet hányt.

-Rozi?! -kezdték.

-Sziasztoook! -próbáltam jópofát vágni.

-Mégis hogy képzeled hogy két napig itthon se vagy, úgy nézel ki mint egy vérbeli sarki és még bele is röhögsz a pofánkba?

-Ööö.... Mi? -értetlenkedtem.

-Jól tudod...Hogyan gondoltad, hogy az eszement barátnőddel 2 napot is ellógsz itthonról, rosszabbul nézel ki, mint .... Nem találok rá szavakat.... Ilyenkor mit érzel? -süvített a pofámba a mama. Tény, hogy a mamáék nem nagyon bírják Lolát. Kissé leminősítik, mondván "okosabbakkal barátkozz Rozi!" ó, ha tudnák, hogy Lola okosabb nálam! :D 

-Hogy gondolom?! Ti hogy gondoljátok, hogy bejelentitek, hogy FLORIDÁBA fogunk költözni 1 HÉTTEL, ismétlem 1 HÉTTEL előtte! - ordítottam vissza. Magam is meglepődtem, hogy így üvöltözök a szüleimmel, de nagyon jól esett kimondani, hogy mit gondolok. - Nekem itt kell hagynom mindent! A sulit, Lolát, mindent! És amúgy a nagyiékkal mi lesz,hm? Mindent, mindenkit itt hagyunk, mint eb a szarát!

-Kislányom, azért válogasd meg a szavaidat!- emelte fel a hangját papa. Idegesen kifújtam a levegőt és úgy döntöttem megadom magam. Ez a veszekedés úgysem változtat semmin.

-Most felmegyek a szobámba- mondtam lehajtott fejjel és felszaladtam az emeletre, majd becsaptam az ajtót. Elterültem az ágyamon és már el is nyomott az álom.

                                                              * * * * * * *

Olyan este 9 körül felébredtem. Király, most egész éjszaka nem fogok tudni aludni. Mivel halára untam magam, lemenni meg nem akartam, elővettem a laptopom és felmentem a netre. nem történt semmi érdekes, hisz mi történt volna?! Mind1. Felnéztem instagramra, ahol egy kép fogadott, amin Lola jelölt meg.

A képet látva elmosolyadtam. Tegnap készítettük, amolyan "magunkat fotózzuk, pózolj!" stílusuan. :D Te jó ég, mennyirre hiányozni fog Lola meg  a fotózás mániája! Na, most jobb ha erre nem gondolok. Hogy gondolataimat eltereljem legjobbbarátnőmről, megnéztem pár képet Floridáról. Egyszerűen mesés hely! Lehet, hogy nem is lesz annyira rossz. Végülis gondolkodjunk pozitívan! Gyönyörű helyre fogok költözni, a családom velem lesz (bár még ki kellene békülnöm velük) , Lola pedig amikor csak tud, eljön látogatóba. Ha így ezt összefoglalom felesleges siránkoznom, hisz bárki cserélne velem!

Gondoltam, megpróbálkozol lemenni és elnézést kérni szüleimtől, hátha még ébren vannak. Csendesen lelopakodtam a földszintre, majd benéztem a nappaliba. Ott találtam meg mamáékat a TV előtt beszélgetve.

-Khm..- köhintettem, mire rám néztek.

-Rozi?- kérdezte összeráncolt szemöldökkel papa.

-Ömm...Én szeretnék elnézést kérni a viselkedésemért. - mondtam kimérten.

-Természetesen nem haragszunk- bólintott mama. Mi?! Nem haragszanak?! Zsír. Biccentettem és felfele indultam volna..

-Várj egy kicsit- hallottam papa hangját. Visszakullogtam és leültem a kanapéra édesapám mellé. Ölébe tette a laptopját és megnyitott egy mappát. Én összeráncolt szemöldökkel figyeltem, hogy mit művel. Lefelé görgette az egeret, végül megállapodott egy fájlon és rákattintott. Egy hatalmas, gyönyörű ház volt a képen. Akaratlanul is eltáttottam a szám. Wow!

-A leendő otthonunk!- jelentette be ünnepélyesen papa. Nanneee! Ezt nem hiszem el! Ez rohadt jóó! - Na? Mi a véleményed?

-Úristen, papa ez óriási!- ugrottam a nyakába. Szüleim megkönnyebbülten felsóhajtottak.

-Örülünk, hogy tetszik!

Na, mostmár tényleg kezdek megbarátkozni a gondolattal, hogy Florida lesz az új édes otthonom

                                                                      * * * * * * *

Szerda. Holnap után irány Amerika. Izgatott vagyok és egyben szomorú, hogy itt hagyom Magyarországot és vele együtt minden emlékem. Eszembe jutott minden közös csínytevés, beszélgetés Lolával. 3 éves korunktól ismerjük egymást. Együtt jártunk oviba, általánosba és ugye a gimit is ketten kezdtük. Visszagondoltam, hogy Lola állandóan szerelmes volt, hol egyik, hol másik fiúba és hallgatnom az áradozásait kiszemeltjéről. Ha már itt tartunk, én még SOHA nem voltam szerelmes. Nem tudom, hogy ez gáz e 16, lassan 17 évesen, de hát mit tegyek? Talán a híres Amerikában rám talál a szerelem.

Az ajtócsengő zökkentett ki gondolataimból. Lerobogtam az emeletről, direkt megelőzve a mamát, mert tudtam, hogy Lola az. Beengedtem és gyorsan fel is slisszoltunk a szobámba és neki láttunk a feladatnak : a pakolásnak. Előszedtük a bőröndjeimet és pakolászni kezdtünk. Először a ruháimat, majd minden szükséges holmimat. A bútorokat itt hagyjuk, újakat veszünk az új házba. A nagy rakodás közben megállás nélkül beszélgettünk és zenét hallgattunk.

-WE DON'T EVEN HAVE TO TRY, IT'S ALWAYS A GOOD TIME!