II. Fejezet ~ Friends forever

Hello ! :) Köszönjük a kommenteket nagyon ! :)
Pusz, A~ & Pupp.

-Gyerekek, nagy bejelenteni valóm van számotokra !- hangzott a fejemben a papa hangja. Vajon mi az ? Eddig nem voltak itthon ilyen nagy bejelntések, kivéve mikor a legnagyobb bátyám eljegyezte a barátnőjét. Lerobogtam az emeletről Samuval és a nappali felé vettük az irányt, ahol már ott ült papa és mama. Nem tetszett valami....papa mosolygott. Ajaj ha a papa valaminek örül az nekem nem sok jót jelenthet...

-Na...? - ugrált a kanapén 6 éves kisöcsém.
-Nos...- kezdett bele apám - A helyzet az, hogy remek állást kaptam egy kórházban..
-Ez a nagy bejelentés ?! - szóltam közbe.
-Ha hagynád, kislányom, hogy befejezzem - nézzett rám szúrósan és a következő mondatában beigazolódott balsejtelmem. - Szóval kiváló munka lehetőseget kaptam Floridában - mondta széles mosollyal az arcán, bennem pedig megállt az ütő. Hogy mi ?!
-Ugye csak viccelsz ?! - röhögtem fel erőltetten.
-Nem, miért ? - mosolygott zavartan papa. Én meg teljesen elvesztettem a fejem. Hogy mi ?! Én ?! Floridában ?! Egy másik kontinensen éljek ?! Na, ez nekem sok(k). Mamáék fürkészve figyelték reakciómat, hátha mondok valamit, de nem jött ki hang a torkomon.
-Éljen éljen - örvendezett Samu. Persze neki könnyű lesz, mert ott kezdi a sulit, de rám nem gondolnak ?! Hogy a magam 16 évével egy teljesen új, számomra szokatlan környezetbe kerüljek, ahol már mindenkinek meg vannak a barátai...Mikor sikerült valamennyire "lenyugodnom", gyorsan felmentem a szobámba és becsaptam az ajtót. Elterültem az ágyamon és csak bámultam a plafont. Ezernyi gondolat kavargott a fejemben, de hirtelen az az egy jutott eszembe, amitől elszorult a szívem és még elviselhetetlenebbé tette a tényt, hogy Floridában fogok élni : Lola.
                                                                   * * * * * * *

Reggel, mikor kikászálódtam az ágyból, első utam a fürdőbe vezetett. Percekig áztattam magam, majd egy törölközőt magamra csavarva a szobám felé vettem az irányt. Nem volt kedvem a tükörbe nézni, sejtettem, hogy festhetek. Mármint nem sírtam meg ilyesmi..csak álmatlan éjszakám volt. El kell mondanom Lolának. Személyesen. Hirtelen ötlettől vezérelve felöltöztem, magamhoz kaptam a telefonom, majd köszönés nélkül kirontottam a bejárati ajtón és Loláék háza felé siettem.
Nagy levegőt vettem és becsöngettem. Legjobbbarátnőm nyitott ajtót letörölhetetlen mosollyal az arcán.
-Szia Rozii ! - ugrott a nyakamba - Gyere be !
Illedelmesen köszöntem az anyukájának,ezután felmentünk az emeletre, házigazdám szobájába.
-Na, minek köszönhetem látogatásodat ? - kiváncsiskodott.
-Hát..hol is kezdjem..- megköszörültema torkom - Floridábafogunkköltözni - mondtam ki egy szuszra. Lola arca elsötétült és csak hosszú percekig bámult, majd ennyit bírt kinyögni :
-Mi ?!
-Apám elfogadott egy munkalehetőséget Floridában, amiért most a legnagyobb mértékben neheztelek a szüleimre...
-De..nem hagyhatsz itt ! - tört ki Lolából a zokogás.- te vagy a legjobbarátnőm ! Mit kezdjek nélküled ? Nem ! Nem ! Nem engedem ! - kiabálta és a nyakamba borult.
-Sajnálom. Nekem is nagyon nehéz Lola !
-Igazad van, ne haragudj ! Nem kellett volna így kiborulnom ! Csak...nem tudom mit fogok csinálni nélküled,Rozi. Nagyon félek ! Iszonyatosan fogsz hiányozni !
-Te is nekem ! -öleltem meg jó szorosan.

Elhatároztuk Lolával, hogy minden percet együtt töltünk amig még lehet,szóval megbeszéltük, hogy ma náluk alszom és tartunk egy csajos napot. Természetesen első utunk a legközelebbi plázába vezetett. Mindketten imádunk soppingolni ! Vettünk ruhákat, sminkcuccokat és természetesen az elmaradhatatlan : bakancsot. :D Miután kijárkáltuk magunkat a bevásárlóközpontban, haza mentünk Loláékhoz. Nagy smink-, film- és palacsintapartiba fogtunk. Telezabáltuk magunkat csokis-meggyes palacsintával ( ez a közös kedvencünk ), majd az újjonann vett make up cuccokkal kifestettük egymást. Nagyon jól éreztem magam és még csak belegondolni is fájt, hogy mennyire fog hiányozni az én drága egyetlen legjobbarátnőm.