I. Fejezet ~ Life is beautiful

-Wáááááá!!! Sziasztook!- örültem meg nap elején barátnőimnek a suliban.
-Csáo csajsziii!-ugrottak a nyakamba.
-Képzeljétek, tegnap olyan fazonnal találkoztam, halljátok, segítettem átmenni az úton egy néninek erre meg kiszáll a kocsijából és elkezdi, hogy " No lám, a cicuskám segíteni is tud?..."-én erre csak néztem aztán gyorsan elhúztam, erre visszaszáll a járműbe és rátehénkedve a dudára elhajt mellettem. Fuuuu.... Kicsit ciki volt. Mindenki engem nézett...-háborodtam fel.

-WTF? Mégis hogy képzeli? Mi az, hogy "cicuskám"? Ez tuti be van dilizve....-csatlakozott Saci.
-Pfff.... Ez kész...-így Lola.
-Ja kicsit gáz volt... De viszont utána elmentünk családilag forró csokizni és annyit röhögtünk, hogy az nem igaz....
-Én ezt nem értem... Engem a szüleim állandóan cseszegetnek, nevetgélni velük meg képtelenség, te meg itt szakadsz a röhögéstől a szüleiddel...Mit tudsz, amit én nem?-értetlenkedett Saci.
-Nagyon megértőek és kompromisszumképesek vagyunk egymással, így viszonylag jó kapcsolatot ápolunk. A legfőbb hogy imádjuk egymást....-válaszoltam.

                                                                        * * * * * * *

-Ó basszus máris becsöngettek?-elégedetlenkedett Lola.
-Ja.... nemáá'... nincs tk-m meg házim se nagyon...-lombozódott le Saci.
-Odaadjam amíg nem jön tanár? Másold le nyugodtan...-segítettem ki.
-Jó reggelt gyerekek! Tegnap megkértem a takarítónéniket, hogy ne jöjjenek hozzátok takarítani, mert akkora kupleráj volt, hogy úgy gondoltam rászánom az óra negyedét arra hogy ti söpörjétek és mossátok fel a termet, majd a szekrényetekben rakjatok rendet, mert az osztályotokban hatalmas disznóól létesült a tegnapi kréta -és egyéb dolgok dobálása következtében.-kezdte az órát a töri tanár.
Ezt a mondatot természetesen pfujogás és öklendezés díjazta. Jól kezdődik az óra....

-Na, ki hova megy délután? Csinálhatnánk valami csajos bulit a nap hátralevő részében... -kérdezgettem a nőstény-csapatot.
-Háát... Szerintem veled tartok...
-Éniiis!!!
-Úgyszint'!
-Oké, mehetnénk mondjuk hozzánk....-gondolkoztam hangosan -Samu lesz csak otthon, majd ő is beszáll ahol tud...:D
-YEAH! Indulááás! -nyávogták gépiesen egyszerre.

                                                                       * * * * * * *

Martin Solveig szórakoztatott minket Hello című számával a Főtéren, idétlenül táncikálva nevetgélve szálltunk fel a hévre, majd itt is tovább hülyültünk... Még jó, hogy feltűnésmentesek voltunk...
Haza érve mamát is otthon találtuk, épp' sütit sütött, amit sikerült mind felzabálnunk. Utána filmnézés következett, majd nagy kihangosítón zene, először romantikus majd bulizós őrültködős számokkal. Annyit táncoltunk, hogy az összes kalóriát leégethettük magunkról...

Este, olyan 8 felé haza érkezett családom nagy része, így a barátnők is szépen lassan hazaszállingóztak.
Amikor a családfő is hazajött, egy sport és gépezési idő után mindenki felment a saját szobájába átgondolni a mai napot, tanulni, hogy hétvégén ne kelljen vagy ilyesmi. A nagy csöndet édesapa törte meg, szinte zengett a ház a kisebb kiabálástól is amit nekünk, gyerekeknek címkézett:
-Gyerekeek! Nagy bejelenteni valóm van számotokra!